tag:blogger.com,1999:blog-6134063427588487972023-12-26T13:48:43.487-08:00tejeskávélina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.comBlogger4125tag:blogger.com,1999:blog-613406342758848797.post-35770349912929580512022-09-03T11:01:00.000-07:002022-09-03T11:01:26.354-07:00Veterán bloggerek kérdőíve <div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD_-iEiosj7HaJv37vc7w9KuR7Vm1RJuQ8YZdYzh7l4jQoRho2csV-gqhvv2xwiMYi8b8kEkiygooypO8Bm27EkI1GkE6yYDLYrNx9nVatspA1Dc_AUGRLBRdF_z4ZUSq24Mqw4LYTzSg5Yxye3GcV40r8nX3UcXbcLkuVQFNBRb9KiCDnDGYZnxz4RA/s2000/Veter%C3%A1n%20bloggerek%20k%C3%A9rd%C5%91%C3%ADve.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD_-iEiosj7HaJv37vc7w9KuR7Vm1RJuQ8YZdYzh7l4jQoRho2csV-gqhvv2xwiMYi8b8kEkiygooypO8Bm27EkI1GkE6yYDLYrNx9nVatspA1Dc_AUGRLBRdF_z4ZUSq24Mqw4LYTzSg5Yxye3GcV40r8nX3UcXbcLkuVQFNBRb9KiCDnDGYZnxz4RA/s320/Veter%C3%A1n%20bloggerek%20k%C3%A9rd%C5%91%C3%ADve.png" width="320" /></a></div><br /><b><br /></b></div><div><b>Sziasztok!</b></div><div><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;">Tudom, eléggé régóta jelentkeztem már itt is, de most, hogy lett egy kis szabadidőm igyekszem szépen, lassan visszatérni.. nem tudom meddig, vagy hogyan, de egyelőre apró léptekben haladok. Tekintve, hogy itt lesz hamarosan a minősítésem és a portfóliómat is lassan fel kell töltenem majd a netre, ezért biztos, hogy még lesz olyan, hogy elfogok tűnni.. de remélem nem teljesen, mint az utóbbi években. :) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://abetharc.blogspot.com/2019/01/veteran-bloggerek-kerdoive.html" target="_blank"><b><i>Abeth</i></b></a> oldalán találtam egy veterán bloggerek kérdőívet, aztán gondoltam kitöltöm, tekintve, hogy már lassan én is <i><b>2011/2012</b></i> óta blogolok, igaz, én rengeteg változáson estem át... na de lássuk is! ❤😊<span><a name='more'></a></span><span></span></div><div><br /></div><div><b>1.Hány éve blogolsz?</b></div><div>Durván 10 éve blogolok és vagyok jelen a blogger közösségben, kisebb-nagyobb szünetekkel. </div><div><br /></div><div><b>2.Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?</b></div><div>Ó, mikor nem... sajnos én elég sokat voltam szüneteken. Amikor még a<b> Cruel Intentions </b>krimimet írtam, utána <i>3 évig</i> szünetet tartottam, aztán 2018-ban ismét belevetettem magam az írásba, viszont immáron novellákkal, oneshotokkal. Történeteket is elkezdtem írni, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy befejezzem őket. *szomorú sóhaj*</div><div><br /></div><div><b>3.Mindig ugyanezt a nevet használtad?</b></div><div>Nem. 2018 előtt, <b>Faithe C</b>. avagy <b>Faithe Chandelier </b>néven voltam jelen a blogger közösségben, még anno két-három történetem azon a néven futott. Az egyik leghíresebb ugye a Cruel Intentions volt. Aztán mikor visszatértem, úgy döntöttem, szeretnék változtatni, aztán így lettem <b>Lina M.</b> avagy Lina Mayfair (Lina: pár rokonom így szólít a harmadik nevem miatt, Mayfair: Született feleségekben, Katherine volt a kedvencem... :D) </div><div><br /></div><div><b>4.Mindig ugyanezen a címen blogoltál?</b></div><div>Nem, tekintve, hogy volt több történetes blogom. De a leghosszabbak a Cruel Intentions és a Feketekávé, Tejeskávé volt. Ezek között még volt egy mindenes blogom az <i>Ultraviolence</i>, de hamar megszűntettem és átalakítottam a Feketekávéra.. :) </div><div><br /></div><div><b>5.Változott az évek során a blogod témája?</b></div><div>Igen, történetes blogokból, mára már novellás blog és mindenes blog lett, utóbbi ugye ez. </div><div><br /></div><div><b>6.Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?</b></div><div>Füzeteket... csomó füzeteket... :D Mai napig megvannak azok a füzeteim, amibe a történetalapokat írtam, vagy elkezdett fejezeteket írtam bele. Néha cringe is visszanézni, de jókat mulatok rajta. Egyébként még Wordöt használtam, de sokszor előnybe volt a füzet, mert régi volt az asztali gépünk.</div><div><br /></div><div><b>7.Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?</b></div><div>A barátaimon kívül senki más nem követi kezdetektől az írásaimat.. legalábbis, én így gondolom. :)</div><div><br /></div><div><b>8.Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?</b></div><div>Sajnos nem, a barátnőim, akik szintén írtak, nem számítanak gondolom. :D Így nem. </div><div><br /></div><div><b>9.Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?</b></div><div>Az ismerőseim körében hála égnek kevesen tudják, hogy blogolok. A közelebbi barátnőim tudják, meg anyukám, ő nagyon sokat is nyaggat, hogy mutassam már neki meg, hogy mit írok... :D Meg folyamatosan kérdezte, amikor szüneten voltam, hogy nem szeretném folytatni az írást? Nekem bőven elég, hogy ez a pár ember tudja, hogy írok. Párom is tudja, de én igyekszem nem firtatni előtte, hogy miket is írok.... jajj. :D </div><div><br /></div><div><b>10.Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?</b></div><div>Hát frissítésben biztos, hogy nem, talán még rosszabb is lettem. De írás terén azért fejlődtem eléggé, párbeszédeknél főleg, meg hát néha helyesírásnál, sokszor arra még kínosan figyelnem kell, pedig mindig jó helyesíró voltam az iskolában is... Meg a képszerkesztésben fejlődtem még sokat. </div><div><br /></div><div><b>11.Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?</b></div><div>Nem igazán, legalábbis én így gondolom. Szerintem nem. </div><div><br /></div><div><b>12.Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?</b></div><div>Nem mondanám. A nagyon régi történeteimet letöröltem, így azokat már nem lehet elolvasni. Egyedül a Cruel Intentions blog van még meg, amit a mai napig elég sokan látogatnak. Múltkor véletlen fedeztem fel a statisztikáját, és múlt hónapban +700 ember nyitotta meg a fejezeteket. Eléggé meglepődtem. </div><div><br /></div><div><b>13.Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?</b></div><div>Többet frissítenék, és csak akkor raknám ki a fejezeteket, ha az összes meglenne írva. </div><div><b><br /></b></div><div><b>14.Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?</b></div><div>Mivel nagyon kritikus vagyok magammal szemben, és mindig látok valami hibát a megírt történeteimben, nem mondanám, hogy van kedvencem... De azért a <a href="https://blackcoffeestories.blogspot.com/2018/03/you-can-run-dramione-oneshot.html" target="_blank"><b>You Can Run</b></a> különleges helyet foglal el a szívemben, első <i><u>Dramione</u></i> novellám volt, de a második is (<a href="https://blackcoffeestories.blogspot.com/2019/05/wait-for-me.html" target="_blank"><b>Wait for Me</b></a>) nagy kedvencem. </div><div><br /></div><div><b>15.Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?</b></div><div>Régebben rossz szokásom volt meghagyni a saját történeteknél azoknak a karaktereknek a neveit, akikről "mintáztam", vagy éppen ugye face-claimnek használtam őket. (pl: Damon Salvatore) Akkor volt akitől eléggé csúnya kommentet kaptam, az nem igazán esett jól, de persze, megértettem a mondanivalóját.. végtére is, saját történet, akkor meg miért használom a sorozatból vett nevet? De én még mindig azt mondom, hogy szebben is meglehetett volna azt a kommentet fogalmazni, de azóta már nem követem el ugyanazt a hibát.. :) </div><div><br /></div><div><b>16.Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?</b></div><div>Erre nem tudok választ adni, mert fogalmam sincs. Azt sem gondoltam volna, amikor 15 évesen elkezdtem fanficeket olvasni, hogy még 24 évesen is azt fogom csinálni... :D Aztán pedig de. </div><div><br /></div><div><b>17.Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?</b></div><div>Szerintem részben talán sikerült, bár annyira nem teregettem én se ki a személyiségemet, vagy, hogy milyen vagyok.. azt már mindenki tudja, hogy nagyon rossz vagyok a frissítésben és a válaszolásban, főleg messengeren, no de mindegy. Szerintem a feketekávén az kiderül, hogy a reménytelen shipeket imádom a legjobban, na meg, amelyik szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy összejöjjön (lásd: Tom/Hermione, Michael/Mallory, Draco/Hermione stb.)</div><div><br /></div><div><b>18.Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!</b></div><div>Menedék és kifejezőeszköz számomra az írás. Mindig is álmodozó, elvont típus voltam/vagyok, imádok fantáziálni, szinte már túlságosan is, és ezt gyakran az írásban ki tudom fejezni. Meg nagyon imádom a "Mi lett volna, ha...?" gondolatmenetet, ami nálam elég gyakran megjelenik. </div><div><br /></div><div><b>19.Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!</b></div><div>Olyan párosokról írok, amik nem hétköznapiak és szinte már bűn őket szeretni... imádom a <i>guilty pleasure shipeket. </i></div><div><i><br /></i></div><div><i>Abeth bejegyzése, ahonnan a kérdőív származik: <a href="https://abetharc.blogspot.com/2019/01/veteran-bloggerek-kerdoive.html">https://abetharc.blogspot.com/2019/01/veteran-bloggerek-kerdoive.html</a></i></div>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-613406342758848797.post-58913861171223674592019-10-28T09:28:00.001-07:002019-10-28T09:28:07.723-07:00Spooktober #1 és #2<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd10FpHGu444czUFUrtEyOFBi1uYPUa7TGqo0HabJaTJOOblkm7a3QNbvu3JHNRh5LZJVaytyTrkgGii2AbG5YkE1wWHsC192trW7tz86nAgQ8BtlBMXfgJmqER0nO7ppjykqq1wKwoLM6/s1600/spooktober1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="404" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd10FpHGu444czUFUrtEyOFBi1uYPUa7TGqo0HabJaTJOOblkm7a3QNbvu3JHNRh5LZJVaytyTrkgGii2AbG5YkE1wWHsC192trW7tz86nAgQ8BtlBMXfgJmqER0nO7ppjykqq1wKwoLM6/s320/spooktober1.png" width="289" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem gondoltam volna, hogy mostanság valaha is fogok bejegyzést hozni, de <a href="https://lheastbrook.blogspot.com/" target="_blank">Leah</a>nak köszönhetően mégis fogok Október utolsó hetében hozni bejegyzéseket. Először is <b><i>köszönöm szépen </i></b>neki, hogy kihívott a <b>Spooktober</b> elnevezésű kihívásra, amit elvállaltam annak ellenére is, hogy jelenleg úszok a beadandókban és az oviban is le vagyok terhelve. Részben azért is vállaltam el, mert a Halloween közel áll a szívemhez, egyik kedvenc "ünnepem". Egyébként a Spooktober kihívás <a href="http://bordahajtogato.gportal.hu/gindex.php?pg=37216866&postid=1456346" target="_blank">Kathryne</a> -nek köszönhető, szóval ez úton neki is köszönöm a kihívást! </div>
<div style="text-align: justify;">
És, akkor szerintem vágjunk is bele, én kivételesen időhiány szűkében az első és második bejegyzést most egyberakom, remélem nem túl nagy baj.</div>
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<b>SPOOKTOBER #1 ÉS #2</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqJWRqy4AogKE-8KF9tHHASQdTejM8DlFpcqYc7mk62g5Nv3jjTr9nXGY2uOzyJfR9M2G6dT1F_BG9XoEBgFD4ig89JJQh8xntcMePhzYXLcvBvlQYY0q44bvUDRGaAQgFh6ElHFw1nG_l/s1600/v0fM4oX.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="552" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqJWRqy4AogKE-8KF9tHHASQdTejM8DlFpcqYc7mk62g5Nv3jjTr9nXGY2uOzyJfR9M2G6dT1F_BG9XoEBgFD4ig89JJQh8xntcMePhzYXLcvBvlQYY0q44bvUDRGaAQgFh6ElHFw1nG_l/s320/v0fM4oX.jpg" width="252" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szabályok:</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
1) Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát (fent) az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
2) A bejegyzéseidben linkeld be ezt a <a href="http://bordahajtogato.gportal.hu/gindex.php?pg=37216866&postid=1456346" target="_blank">bejegyzést</a>, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!</div>
<div>
3) Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást!:)</div>
<div>
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<b>Mit jelent számodra a Halloween és az azt követő ünnepek (Mindenszentek, Halottak napja)? Milyen emlékek kötnek ezekhez a napokhoz? Milyen érzések fognak el, ha eljön az évnek ezen időszaka?</b></blockquote>
Be kell, hogy valljam én nagyon régóta, általános iskolás korom óta rajongok a Halloweenért. Felső osztályos koromban szinte majdnem minden évben mentünk "Csíny vagy Csokizni", még annak ellenére is, hogy tudtuk itt nem igazán ismerik ezt az ünnepet, sőt nem is ünneplik, de mi elvetemült tizenévesként annyira beleéltük magunkat, hogy az ismerőseinkhez ellátogattunk és cukorkát kéregettünk. Utólag visszagondolva nagyon vicces, de például a volt angol tanárom nagyon bírta, hogy mi "behoztuk" ezt az ünnepet a kisvárosunkba. Utoljára gimnázium első évében (9.osztály) mentünk el "Halloweenezni", de akkor már abból állt az egész, hogy késő este beöltözve jártuk az utcákat és egymást rémisztgettük meg chipset ettünk és ittunk <strike>(azt már nem írom le mit, nem mutatok rossz példát lol)</strike>. Szóval, összességében én nagyon szeretem a Halloweent, idén például már az oviban is egyszer-kétszer megemlítettük ezt az ünnepet, de annyira nem mentünk bele.<br />
Mindenszentek és Halottak napja számomra kényes "téma"/ünnep. Édesapám két éve halt meg, azóta nem igazán szívlelem ezt a két ünnepet, ráadásul Halottak napján van apukám szülinapja is.. Szóval, nem, nem szeretnék erről beszélni, mert a mai napig nem dolgoztam fel, hogy apu itthagyott minket. <strike>De, hát a rák nem válogat.</strike> Temetőjárást se nagyon szeretem, csak tiszteletből megyek el, mert amúgy akármennyire is bunkón fog ez hangozni, egyszerűen képtelen vagyok meglátogatni a sírját. Nem megy, nem dolgoztam fel, nem tudom elfogadni.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<b>30 rémisztő kérdés tag:</b></blockquote>
<b>1. Kedvenc horror vagy Halloween témájú zene?</b><br />
Hogy őszinte legyek, nem tudom mennyire horror témájú ez a zene, de mindig a hideg ráz tőle. Ez pedig nem más, mint a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=1extLadhPkA" target="_blank">Chimes At Midnight</a>, tbh nem szívesen hallanám ezt az éjszaka kellős közepén. Ezen kívül még a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=kLP8nCxoGW0" target="_blank">Nevert</a> sorolnám ide, amit egy halloweeni videónál hallottam először.<br />
<br />
<b>2. Nevezz meg valamit, amire mindenképp szükséged lenne, ha egy elhagyatott épületbe kerülnél!</b><br />
Egy zseblámpa és egy pisztoly (merész, tudom) teljes biztonságot nyújtana, meg ha valamelyik barátnőm velem lenne, az is megtudna nyugtatni. Onnantól már <i>annyira</i> nem félnék.<br />
<br />
<b>3. Kipróbáltad már valaha a Ouija táblát?</b><br />
Nem, és nem is szeretném, ahhoz nem vagyok elég vakmerő.<br />
<br />
<b>4. Kedvenc horrorfilmes főgonosz? Miért ő?</b><br />
Nem igazán nézek horrorfilmeket, mert utána képtelen lennék aludni, de ha nagyon meg kellene neveznem valakit, akkor Samarát vagy Freddy Kruegert mondanám.<br />
<br />
<b>5. Mi a legbosszantóbb/legijesztőbb dolog ami valaha történt veled, mikor egyedül voltál?</b><br />
Ó, hát ez gyerekvigyázás közben volt. 4 éves kisgyerkőcre vigyáztam nyáron, aztán a szobájában játszottunk (ahol egyébként érdekes módon nem tud aludni, szüleivel alszik) és egyszer csak megszólalt, hogy csukjuk be az ajtót, mert nem szeretné ha látnának minket. Kérdeztem kikre gondol (full egyedül voltunk) és mondta, hogy hát azokra, akik ott kint állnak és az ajtó felé mutatott. Mai napig megborzongok, ha erre gondolok, mert senki nem állt ott kint.<br />
<br />
<b>6. Ha lehetőséged lenne a barátaiddal egy éjszakát eltölteni egy kísértetházban, megtennéd?</b><br />
Őszintén? Fogalmam sincs, lehet belemennék, ha szeretnék egy rendes adrenalin adagot kapni.<br />
<br />
<b>7. Hiszel a babonákban?</b><br />
Igen, mondhatni hiszek bennük, kicsit talán babonás is vagyok.<br />
<br />
<b>8. Láttál valaha valamit/valakit, ami/aki a valóságban nem is volt ott?</b><br />
Sokszor esténként úgy látom, mintha valaki elmenne az ajtóm előtt (áttetsző üveg van az ajtón), holott nagyon jól tudom, hogy anya alszik, a mama pedig nem jár fel az emeletre. De, lehet, hogy ezeket csak beképzelem már a fáradtságtól.<br />
<br />
<b>9. Melyik városi legenda rémiszt meg a legjobban?</b><br />
Nem igazán ismerek ilyeneket.<br />
<br />
<b>10. Inkább az látványos vagy az elgondolkodtató horrorfilmeket szereted?</b><br />
Egyik se, nem szeretem a horrorfilmeket.<br />
<br />
<b>11. Hiszel abban, hogy nem csak a mi világunk létezik?</b><br />
Igen, hiszek benne. Volt 1-2 paranormális élményem is, szóval hiszek az ilyenekben.<br />
<br />
<b>12. Próbáltál már ki valaha egy bájitalt, varázslatot?</b><br />
Sajnos nem a Roxfortba jártam iskolába, így a válasz nem.<br />
<br />
<b>13. Könnyen meg tudnak ijeszteni téged?</b><br />
Mondhatni igen, könnyen meg tudok ijedni meg picit paranoiás is vagyok.<br />
<br />
<b>14. Próbáltad valaha megidézni Bloody Mary-t?</b><br />
Egyszer hülyéskedtünk a lányokkal ottalvós bulin, de annyira elröhögtük az egészet, hogy semmi nem történt.<br />
<br />
<b>15. Hiszel a démonokban/ördögben/rossz lelkekben?</b><br />
Hiszek bennük.<br />
<br />
<b>16. Ha egyedül vagy otthon, és lépéseit hallasz a házában, mit csinálsz?</b><br />
Mivel a macskánkra nem foghatom a lépteket, ezért elgondolkodnék, hogy ki jár a házban rajtam kívül. Valószínűleg beparáznék, alapból minden kis nesszre-zajra kipattanak a szemeim, szóval a jó hallásom miatt mindenre felriadok. Egyszer hallottam, hogy valaki az erkélyem alatt járkált, mert ropogtak a falevelek és ágak.. mai napig nem tudom ki volt az, vagy mi.<br />
<br />
<b>17. Ha át kéne élned az egyik horrorfilm cselekményét, melyiket választanád? Miért?</b><br />
Nem sok horrorfilmet láttam, így nem igazán tudok megnevezni.<br />
<br />
<b>18. Ha csak egy halloween jelmezt viselhetnél életed további részében, mi lennél?</b><br />
Boszorkány, alapból trash vagyok az asztrológiáért és az ilyen dolgokért, szóval mindenképp azt választanám.<br />
<br />
<b>19. Mentél valaha éjjel a temetőbe? Történtek veled ott furcsa dolgok?</b><br />
Isten mentsen, hogy én valaha is éjjel kimenjek a temetőbe. Félek a sötétben, szóval kizárt dolog. Párszor mentem csak el este a temető mellett, de ha lehet, akkor kerülöm azt az útvonalat.<br />
<br />
<b>20. Mi lenne a választott fegyvered egy zombi apokalipszis esetén?</b><br />
Macséta vagy valamilyen gépfegyver.<br />
<br />
<b>21. Inkább mennél el egy Halloween-i buliba vagy öltöznél be és játszanál csokit vagy csalunk-ot?</b><br />
Mindkettőben volt részem, de a Halloweeni bulit választanám.<br />
<br />
<b>22. Egy horrorfilmben vagy. Milyen karakter lennél? Aki megoldja a rejtélyt, aki kinyitja azt a bizonyos dobozt, vagy aki elsőként esik el?</b><br />
Sok ismerősöm szerint jó logikám van és szerintük én mindent kiderítek, így azt a karaktert mondanám, aki megoldja a rejtélyt.. <strike>Aztán lehet én esnék el elsőként, lol. </strike><br />
<strike><br /></strike>
<b>23. Láttál valaha olyan filmet, ami után nem tudtál aludni? Ha igen, melyik volt az?</b><br />
Nem film volt, hanem dokumentumsorozat. Élek-halok a bűnügyi dokusorozatokért, és januárban előfizettem a Netflixre a <i>Conversations with a Serial Killer: The Ted Bundy Tapes</i> miatt és wow. Alig bírtam az este elaludni, mert az egészet ledaráltam egy délután alatt. Tudom, bután fog hangozni, de esküszöm attól féltem, hogy este elalváskor valaki befog mászni az ablakomon keresztül és meggyilkol. Hehh. (Pedig tudtam, hogy ez lehetetlen)<br />
<br />
<b>24. Filmnézés közben te vagy az, aki végigbeszéli az egész filmet, aki minden ijesztő résznél becsukja a szemét, vagy aki gond nélkül nézi végig az egész horrofilmet?</b><br />
Én vagyok az a fajta ember, aki mindegyik ijesztő résznél becsukja a szemét vagy hangosan sikít.<br />
<br />
<b>25. Melyik típusba tartozol? Aki ijeszt vagy akit megijesztenek?</b><br />
Leginkább akit megijesztenek, de volt, hogy néha én voltam az ijesztegető.<br />
<br />
<b>26. Kedvenc ijesztő könyv?</b><br />
Robert Bloch – Psycho.<br />
<br />
<b>27. Hány éves voltál, amikor megnézted életed első horror filmjét? Mi volt az?</b><br />
Fogalmam sincs, szerintem 14 ? A legjobb barátnőm nagy horror fan, és mindig horrort szeretett volna nézni, ha éppen ottalvós bulit tartottunk. A Kört láttam először (pont nála egyébként).<br />
<br />
<b>28. Mi volt az első Halloween-jelmezed / minek szeretnél beöltözni?</b><br />
Vámpír voltam, még műfogat is vettem párszáz forintért, lol. De voltam már boszorkány, macska meg Harley Quinn is, lol (mondjuk az nagyon tetszett, még végzős Halloweeni buliba öltöztem be annak).<br />
<b><br /></b>
<b>29. Lesz valami különleges esemény, amin részt veszel idén Halloweenkor?</b><br />
Ha nem fogok lebetegedni csütörtökig, akkor megyünk a barátnőimmel buliba, de ez majd még kiderül.<br />
<br />
<b>30. Szerinted mi a leggyakoribb hiba, amit szerinted mindig elkövetnek a horrorfilmekben?</b><br />
Vagy szétvál a csapat, vagy pedig lesz egy vakmerő karakter, aki úgy dönt egyedül indul el, aztán láss csodát, őt ölik meg először. Typical.<br />
<br />
A kihívottam pedig <a href="http://thenightowl-blog.blogspot.com/" target="_blank">Anne</a> és <a href="http://olj-meg-vagy-szeress.blogspot.com/" target="_blank">Sky</a>.</div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-613406342758848797.post-80253123771134573162019-06-23T07:42:00.001-07:002019-06-23T08:01:09.962-07:00Nem minden a gyermek kacaj... avagy óvodai tapasztalataim.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrhtruPddcl-Ff5cvsIsKTWJVNvu8p6U1W-fUawHyS1IMl3GcToDIr5fDjBwCjWqfEaAGjWlU1soAvmm8JzAjgbgD3sgKcS3Mq-v9xeFdUWytXiRxUSGMs2r1lMUsqTbqiWdXZ7q8jrxUa/s1600/post2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="404" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrhtruPddcl-Ff5cvsIsKTWJVNvu8p6U1W-fUawHyS1IMl3GcToDIr5fDjBwCjWqfEaAGjWlU1soAvmm8JzAjgbgD3sgKcS3Mq-v9xeFdUWytXiRxUSGMs2r1lMUsqTbqiWdXZ7q8jrxUa/s320/post2.png" width="289" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="text-align: justify;">Twitteren ígértem meg már jó pár hónapja ezt a bejegyzést, amit sajnos a vizsgaidőszak miatt nem tudtam előbb megírni, de most, hogy végeztem a vizsgákkal </span><strike style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(és az első évemmel)</span></strike><span style="text-align: justify;">, végre nekiállhattam ennek a bejegyzésnek (is). Leginkább, ahogy a címből is olvashatjátok, az óvodai élményeimről fogok nektek beszélni és azokról, amiket ott tapasztaltam. Mivel idestova lassan több, mint 5 éve szabadidőmben bébiszitterkedek, mondhatni egy-két dolgot tudok már a gyerekekről. Persze, van még mit tanulnom, de szerencsére van valamennyi tapasztalatom. Szerintem, amolyan storytime féle bejegyzés lesz. Mindenesetre remélem, tetszeni fog nektek! 😊</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="text-align: justify;"><br /></span></div>
Előljáróban szeretnék pár információt megosztani veletek, hogy azok is tisztában legyenek a dolgokkal, akik nem ismernek vagy követnek engem twitteren. Jelenleg <b>óvodapedagógusként </b>tanulok, és nemrég végeztem az első évemmel az egyetemen. 22 éves vagyok, 4-5 éve bébiszitterkedek szabadidőmben, édesanyukám szintén óvónő. Már korábban is rendszeresen jártam be anyuhoz az oviba, hogy besegítsek neki, így nem volt kérdéses milyen szakra megyek tovább.<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Második félévben négy napos gyakorlatot kellett eltöltenünk az általunk választott óvodában (levelezőn vagyok, így én döntöm el, melyik oviba szeretnék menni). Terveznünk kellett különböző játékokat, mozgásos tevékenységeket és gondozási tervezetet is írnunk kellett. Ezeket később portfólióban kellett rögzítenünk. A lényeg annyi, hogy a négy nap alatt sok mindent megtapasztaltam. Nem mondom, hogy fárasztó volt, <i>de</i> igen. Annak ellenére, hogy anyunak köszönhetően tudom mivel jár az óvónőség, ismerem az árnyoldalait, elfáradtam rendesen abban a pár napban. Érdekes volt folyamatosan részt venni egy óvodai életben, ugyanis eddig csak 1-2 napokra ugrottam be az oviba, szóval ez most sokkal másabb volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Előző félévben ugyanebben a csoportban hospitáltam, így a gyerekek nagyrésze már ismert engem, sokan nagyon örültek nekem, hiszen jó kapcsolatot alakítottam ki velük korábban. A négy nap alatt új barátokat is szereztem, sokszor leginkább a kiscsoportosokkal voltam, ismerkedtem velük, mert voltak, akik újonnan érkeztek a tél folyamán. <b>Jó emberismerőnek tartom magamat</b>, így mondhatni a négy nap alatt kitudtam ismerni a gyermekeket. Tudtam melyik gyerekre hogyan kell rászólni, ha éppen nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, tudtam melyik gyerek milyen játékkal szeret játszani, stb. Talán a fiúkkal jöttem ki a legjobban, de ugyanakkor a lányokkal is nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A fiúkkal annak ellenére, hogy jól kijöttem és a mentor óvónőm rám bízta őket, gyakran kellett rájuk szólnom, mert éppen nem úgy viselkedtek. Mivel ők már nagycsoportosok voltak, nem igazán szerettek volna rám se hallgatni mindig, így határozottnak kellett velük szemben lennem. Először nyugodt hangon szóltam rájuk, amikor pedig az sem vált be, határozottan szóltam nekik ismételten. Az viszont használt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Na igen, <b>a határozottság</b>. <b><i>Nekem ez volt a legfőbb bajom.. – a mai napig ez a legfőbb problémám.</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
DACKORSZAK ÉS HATÁROZOTTSÁG</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt ebbe jobban belemennék, itt is szeretném megemlíteni, hogy alapjáraton én egy nagyon türelmes ember vagyok, főleg gyerekekkel szemben van hatalmas türelmem, mert tudom milyenek. <u style="font-style: italic; font-weight: bold;">Akinek nincsen türelme a gyermekekhez, az ne is menjen el pedagógusnak.</u> Viszont, nem vagyok határozott, s nekem ez a legfőbb problémám óvónőként. Egész egyszerűen <b>nem tudok határozott</b> lenni a gyerekekkel szemben, mert végig az van bennem, hogy <i>úristen, felemelem a hangomat másnak a gyerekére?!</i> Ráadásul, attól is félek, hogy ha rászólok határozottan a gyerekre, akkor meg fog engem utálni. Pedig ez hülyeség, anya is mindig mondja nekem, hogy muszáj határozottnak lenni a gyerekkel szemben, ha rosszalkodik, vagy olyat csinál, amit nem szabad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként, azóta ezt a határozottságot sikerült gyakorolnom, amikor egy dackorszakos kisgyerekre vigyáztam, vele szemben pedig határozottnak kellett lennem. Tesztelgetett, próbálta nálam kideríteni meddig mehet el, így rákellett szólnom, vagy később még úgy se fog rám hallgatni, s nem fogja megadni a tisztelet. <b>Mert a gyerekek nem hülyék. Tudják, érzik azt, ha egy óvónő bizonytalan velük szemben, nem határozott, s így még inkább nem fognak rá hallgatni és kihasználják őt. </b>Persze, először nem kell felemelned a hangodat a gyerekkel szemben, lehet halkan, nyugodtan, de határozottan is rászólni. Én is így csináltam. Először nyugodt, de határozott hangon szóltam rá, aztán mikor másodszorra se vált be, akkor következett a hang felemelése, amihez hozzáraktam a "XY szóltam kétszer, utoljára szólok". Általában ez beválik, de azt is figyelembe kell venni, hogy ez nem minden gyereknél működik. Olyankor, odahívtam magamhoz és mondtam neki, hogy "Háromszor/Kétszer szóltam rád, többször nem fogok". S, ezt mind komoly és határozott hangsúllyal. Nem szabad megremegni a bizonytalanságodnak, mert azt látják, s nem fognak komolyan venni. <b><i><u>Csakis a legvégső esetben szabad őket leültetni "gondolkodóba"!</u></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><u><br /></u></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
A dackorszakot mondják a világ legrosszabb dolgának a kisgyermekeknél, amivel valahol egyet kell értenem. Tény és való, nagyon nehéz kezelni egy dackorszakos gyereket, de az nagyon fontos, hogy nem szabad engedni az akaratának, még akkor sem, ha a bolt közepén nekiáll hisztizni. Nem szabad engedni neki, hogy "jó, oké, megveszem a csokoládét", mert akkor tudni fogja, ha hisztizni kezd, akkor megkapja azt, amit akar. <u style="font-weight: bold;">Következetesnek kell lenni és türelmesnek.</u> </div>
<div style="text-align: justify;">
Én egyébként, amikor a gyermek azt mondja, hogy <b>"akarom"</b>, akkor azt szoktam neki válaszolni, hogy <b>"olyan szót nem ismerek, csak olyat, hogy szeretnék"</b>. Általában ilyenkor ugyanazt a kérést megismétlik a "szeretnék" szóval, olyankor pedig csak annyit válaszolok (kéréstől is függ), hogy "meglátjuk/lehet róla szó". </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszer jártam úgy, hogy lekellett fektetnem alváshoz a gyerkőcöt (4 éves, dackorszakos), de egész egyszerűen nem akart aludni. Fel-alá rohangált a lakásban, kinevetett, visítozott, játékaival kezdett el játszani. <i><u><b>Mondhatni a kétségbeesés határán voltam, hogy még egy 4 éves gyerekkel se tudok bánni, akkor hogy szeretnék több, mint 20 gyerekkel bánni?</b></u></i> Határozottnak kellett vele lennem, mert a kérleléssel már semmire nem mentem, számolás se segített már, így egész egyszerűen határozottan felemeltem a hangomat, hogy most azonnal menjen az ágyba. <b><i>Sose emeltem vele szemben fel a hangomat, az volt a legelső alkalom.</i></b> Meglepődtem, ő is meglepődött. Egy hang nélkül befeküdt az ágyba, én pedig leültem mellé és a kézfejét simiztem (ő csak úgy tud elaludni, ha simizik a karját vagy kézfejét, egyfajta megnyugvás ez neki), egészen addig, amíg el nem aludt. Utána felkeltem, lementem az emeletről, s elkezdtem sírni a lépcsőn lefelé menet. Fogalmam sincs, miért sírtam. Talán, a frusztrációm jött ki, hogy nem hallgatott rám, de az is lehet, hogy azért sírtam, mert felkellett emelnem vele szemben a hangomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az eset óta egyszer sem próbált meg tesztelni pedig többször is vigyáztam rá, néha ugyan rá kell szólnom határozottan, vagy számolnom kell, de hallgat rám. Tudja, hogy, ha kell, én is határozott tudok lenni. És boldogan mondhatom el, hogy azóta többször is altattam már el, s egyszer sem volt gond, nem fordult elő többet az eset. Viszont, én tudom, hogy attól még határozottság terén van még hova fejlődnöm. De, az is sokat ér, ha türelmes vagy a gyerekkel szemben. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsémre, jól kijövök a gyerekekkel, nagyon sokan szeretnek, ami iszonyatosan jól esik, számomra egy gyermek őszinte ölelésénél nincs is jobb. Arra pedig egyszerűen nincsenek szavak, amikor belépsz a csoportszobába és vagy tíz gyerek rohan feléd, hogy megöleljen. Az ő szeretetük őszinte és feltétlen. <b>Igen, nem minden gyermek kacaj, de semmi pénzért nem mondanék le az óvodapedagógusi pályáról. </b></div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-613406342758848797.post-69859249059712201732018-07-08T04:28:00.001-07:002019-04-23T13:39:21.674-07:00Miért idealizálják az erőszakot? <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBl0biuxJdm56Uy4Id8H0KqMlvm4Sn_qNvZGudmfx-M_fhbitz1GIAgo3hSUdOw2taAfBia0Guqd9uDt87niSaT_1j8XPpiN0SU7f0ts5QXH6qm1qW22aFTag6Kg1O39jIzKwBiZ6HTpMW/s1600/post+1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="404" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBl0biuxJdm56Uy4Id8H0KqMlvm4Sn_qNvZGudmfx-M_fhbitz1GIAgo3hSUdOw2taAfBia0Guqd9uDt87niSaT_1j8XPpiN0SU7f0ts5QXH6qm1qW22aFTag6Kg1O39jIzKwBiZ6HTpMW/s320/post+1.png" width="289" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Egészen pontosabban a <b>nemi erőszakot</b>. Nos, előljáróban annyit, hogy nem ilyesfajta cikkel szerettem volna kezdeni, de egyszerűen nem tudtam elmenni szó nélkül az mellett, hogy a reggeli kávém kortyolgatása közben, milyen vérlázító történetbe botlottam bele. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mint blogger, nyilván sok mindenki botlott véletlenül vagy nem véletlenül már bele olyan történetbe, ahol nemi erőszak található meg. Ez manapság sajnos igen népszerű, mind a sorozatok, könyvek, fanfictionök és filmek körében. Némely ember ugyan valósághűen írja le, ám a legtöbbjük sajnos elköveti azt a hibát, hogy teljesen rosszul ábrázolja és teszi napvilággá az olvasói számára. Szinte már idealizálja. Erről szeretnék most bővebben beszélni, akinek ez kényes téma, az most forduljon vissza.</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Mi a nemi erőszak?</b></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: left;">
A szexuális erőszak akkor valósul meg, ha valakit erőszakkal vagy az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítenek, vagy védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen ember állapotát szexuális cselekményre használják fel.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Szeretném először is leszögezni, hogy én is aktív fanfiction olvasó vagyok <strike>(igaz angolul, de most kivételt tettem)</strike> és szeretem az angst, dark themes ficeket, meg a dark karaktereket. Azonban van nálam egy határ, ami abból áll, hogy egyedül a nemi erőszak avagy <a href="https://www.urbandictionary.com/define.php?term=noncon" target="_blank">non-con rape</a> tartalmú fanficeket nagy ívben elkerülöm, s ha már ilyen van a leírásban, akkor meg sem nyitom, akármennyire is tetszik a sztori leírása. Egyszer jártam így meg egy ficcel, ami tényleg nagyon dark volt, és utána hónapokig nem tudtam olvasni azzal a párosítással ficet, olyan szinten traumatizáló volt. Erről <a href="https://dying-orchid.blogspot.com/2018/03/angolul-olvasni.html" target="_blank">itt</a> beszéltem kicsivel részletesebben. Egyszerűen nem bírom az olyat, ahol ilyen van, alapból ellene vagyok a nők elleni erőszaknak, így evidens számomra, hogy kerülöm az ilyen sztorikat/filmeket/sorozatokat, ahol az van. Főleg, ha még <i>idealizálva </i>is van. Mert bizony vannak olyan amatőr/kezdő tizenéves írók, akik számára "izgató" (nem is értem miért) ez a téma, s oda-vissza vannak érte, így írnak egy olyan sztorit, ahol nemi erőszak van, majd a későbbiek során a két szereplő összejön, szerelmes lesznek és a csaj megbocsát neki. Happy End, itt a vége.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ez a nem okés. Méghogy az áldozat beleszeret az elkövetőbe. <i>Ember hol élsz te? </i>A való életben ilyen nem létezik. Vajon, amikor ilyet leír a kedves író, akkor bele gondol-e abba, hogy mit élhettek át az áldozatok, amikor akaratuk ellenére kényszerítették őket szexuális aktusra? Vagy abba, hogy utána mit élnek át? Nem, nem szeretnek bele az áldozatukba és nem, nem mennek hozzá feleségül (más kultúrákban mondjuk sajnos szokás ez). </div>
<div style="text-align: justify;">
Van olyan, aki nem is mer arról beszélni, hogy megerőszakolták őt. Még önmagát hibáztatja, holott nem ő tehet róla.<b> SOHA NEM AZ ÁLDOZAT TEHET RÓLA! </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt az az alap baj, hogy az ilyen tizenéves írók ezt látják jónak, ne adj Isten izgatónak, vonzza őket az erőszakos szex, mert szerintük az teljesen vágyfokozó, hogy a fiú leszorítja a lányt, majd miközben a szegény lány könyörög, hogy "ne, ne csináld", a fiú csak azért is csinálja. Ebben mi a romantikus és az izgató? Gondolkodjunk már kicsit. Oké, értem én, hogy a kicsit durvább szex jó, néha mindenki vágyik arra, de azért annak is van határa, és nemi erőszaknak minősül, ha az egyik fél nemet mond, aztán a társa mégis megteszi azt, amit. <b><u>A nem az nemet jelent, nem pedig azt, hogy "folytasd csak". </u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://78.media.tumblr.com/tumblr_mez4ebts1u1qes8ng.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="271" data-original-width="500" height="173" src="https://78.media.tumblr.com/tumblr_mez4ebts1u1qes8ng.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Enyhén szólva ki voltam akadva, mikor ma reggel véletlenül belebotlottam egy sztoriba, aminek az összes fejezete sikított a nők elleni erőszaktól, volt ott szinte minden. Lelki, fizikai terror, aztán végül a kedves olvasó nemi erőszakot is belevitt, ám nem éppen "jó" verzióban. Ott szakadt el nálam az a bizonyos cérna, amikor ezt a kommentet olvastam (szóról-szóra van kimásolva, csak a párost írtam át XY-ra):</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; white-space: pre-wrap;">EZ EDDIG A LEGJOBB XY FIC!!!!! :O Imádom, ahogyan írsz! Eszméletlen jól fogalmazol és végre nem egy romantikus, nyálas, elcseszett X & Y sztori, amiben X full szerelmes és romantikus. Imádtam, <u><b>szexi</b></u> lett a fejezet!</span></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Kérdem én: Mikor lett "szexi" a nemi erőszak? Értem én, hogy szeressük azokat a pornóvideókat, meg egyéb sztorikat, ahol a nőket megalázzák és alárendelt szerepben tüntetik fel, de azért mindennek van határa, és<b> ne mondjuk azt a nemi erőszakra, hogy szexi, mert egyáltalán nem az.</b> Rohadtul távol áll tőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Félreértés ne essék: </b>Nem az a baj, hogy valaki a nemi erőszakról ír, hanem az, hogy vannak olyanok, akik <b><u>teljesen rosszul ábrázolják</u></b> azt, hamis képet festve ezzel az olvasóinak. Nincs bajom azzal, ha valaki ír róla, de ha már teszi, akkor azt tegye valósághűen és ne úgy, hogy teljesen oké dolog az erőszak. Mert nem az.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A nemi erőszak bűn. A nemi erőszakban nincs semmi édes, romantikus és jó. A nemi erőszak rossz. </b></div>
<br />lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com0